Élet és riadalom - máig nem normalizálódott az Alsópakonyon kialakított új és régi lakónegyedben élők sor(s)a

Ócsa városvezetése Bukodi Károly polgármestersége és Horváth Tamás al-segédlete, valamint a korábbi városi főépítész, Horváth Zoltán közreműködésével avanzsált alsópakonyi lakópark-negyed elképzelése során egy olyan történelmi fejlesztést ígértek, ami a legújabb kori legnagyobbjai közé emeli Ócsát. 

"Városunk legújabb kori történelmének legnagyobb fejlesztése előtt állunk, amely nagymértékben megerősítheti szerepünket a leendő járásban, sőt a megyében, utat nyitva új vállalkozásoknak, munkahelyteremtő beruházásoknak." - írják Ócsa vezetői, kérve a lakosságot, hogy támogatásukkal segítsék a kormány és Ócsa önkormányzatának munkáját.

Mondanom sem kell, hogy ennek a fele sem lett igaz. Alsópakony nagyrészt ma is azokkal a gondokkal küzd, ami a bejelentést követő kezdetek során terhére volt a városnak és az ott élőknek egyaránt.

A régi major fejlesztése elmaradt, odáig az elmúlt évek során sem jutott el a csatornázott vízhálózat építése. A várossal való kapcsolatot a beígért kerékpárút nem segíti, ahogy ennek megvalósulást sem szorgalmazza az önkormányzat. A busz és a vasúti közlekedés továbbra is kifogásolható, a fővárosba jutás nehézkes és időigényes. A kerülő buszjáratok nem kerültek kiváltásra, vagy átszervezésre, az autópályát nem sikerül beiktatni és kihasználni úgy, ahogy más települések teszik, így a buszos járatok részben Alsónémedi közlekedését bővítik, mintsem a helyieket segítené.

Az első nyolcvan ház megépítéséhez a kormány által kijelölt beruházó vállalja a szükséges infrastruktúra kialakítását (közművek, utak), Alsópakony és Ócsa-vasútállomás között kerékpárút létesítését, valamint egy két kilométer hosszúságú út és egy buszforduló építését Alsópakony településrészen.

Az akkori devizahiteles beköltözők sorát egyéb más jövevényekkel tarkította a helyi önkormányzat, aminek során a telep szociális összetétel megváltozott. A Máltai Szeretetszolgálat csendben kivonult a projektből, majd elhagyta a telepet. Az átszabott körülmények nem éppen egy ideális lakóparki környezetet eredményezett. A "kint" máig élők nehezményezik a kiszorultságot, az elhanyagoltságot,  azt ami körülveszi őket. A vázolt ígéretekből alig valósult meg valami. Megfelelő infrastruktúra híján a szegregáció jelei továbbra is megvannak.

„A lakóparkba érkezők jó része megbélyegzettnek érzi magát”- így bukott be az ócsai lakáskísérlet

Öt évvel ezelőtt kezdtek költözni az első családok az ócsai szociális lakóparkba. Nem lett belőle sikertörténet, a devizahiteleseket tehermentes otthonnal segítő, ám gettóba záró program nem folytatódott, a kormány a beilleszkedésüket segítő máltaiak működését sem finanszírozza már tovább – számol be az ócsai helyzetről az Élet is Irodalom legutóbbi számában megjelent riport.

A telepen ugyanakkor nem mindenki elégedet­len, van, aki megtalálta a boldogulását, van viszont, akit elkeserít a kilátástalanság.

A máltaik (MMSZ) szerint a kezdetekkor nagy volt érdeklődés, a közösségi házon felül épült 79 házat tízszeresen jegyezték elő. A máltaiakat az állam nevezte ki pályázatkezelőnek, 2015-től azonban ismeretlen okokból nem finanszírozta tovább a jelenlétüket. Pedig az MMSZ szállította a helyieket a munkaügyi kirendeltségekre, a betegeket az orvoshoz, önkéntesei a közösségi házban kerékpárokat és kertészeti szerszámokat kölcsönöztek, vetőmagokat és tanácsot adtak, valamint közösségi programokat is szerveztek, a téli tüzelő megvásárlását kamatmentes hitellel segítették, sőt, gyerekfelügyeletet is vállaltak, és a játszóteret is ők építették. Az MMSZ önkéntesei egyébként az állami megbízás felmondása után még egy évig ott maradtak, és önkénteseik a mai napig hetente járnak a telepre. Az MMSZ éves költsége 8-10 millió forint volt.

A telepen élők érzelmei vegyesek: van, aki megtalálta a számítását, és akad, aki nem boldogul. Egy XI. kerületi házát elveszett lakó szerint teljes a kilátástalanság: bejelentett munkát nem mer vállalni, mert akkor a követeléskezelők elvinnék fizetése felét, 60 ezerért pedig nem akar főállásban dolgozni, hiszen a gyerekeket is hozni-vinni kellene az iskolából. A telepen szerinte szinte senki nem áll szóba a másikkal. A jó közbiztonság okát pedig abban látja, hogy egyszerűen nincs mit elvinni. Egy másik lakó szerint viszont jó dolguk van: kicsi a rezsi, lehet művelni a kertet, munka is akad.

A telep mintájául egyébként a devecseri vörösiszap-katasztrófa és a felsőzsolcai árvíz árvíz károsultjai számára felépített házak szolgáltak. A Magyar Urbanisztikai Társaság azonban már a program indulásakor, 2011-ben elmondta, milyen veszélyeket rejt magában egy a településszerkezettől elszakadó, laza beépítésű, munkahelyektől messze eső, szolgáltatásokat nem kínáló telep. Jövendölésük szerint az átgondolatlan kialakítás miatt a lakók sem a teleppel, sem egymással nem lesznek szolidárisak. Devecserben és Felsőzsolcán a helyiek kaptak új házakat, Ócsa viszont „a lecsúszás felé sodródott családok országos gyűjtőközpontja lett. A lakóparkba érkezők jó része megbélyegzettnek érzi magát” – olvasható a riportban.

Alsópakony - észak és dél ( - egy település, mégis két különböző kor fejlődési beágyazódása)

A 80 családi házat, amennyiben igény lett volna rá, az eredeti tervek szerint további 420-szal bővítették volna. A legnagyobb, 70 négyzetméteres házért 20.100 forintot kell fizetni, a legkisebb 48 nm-esért 16.800 forintot. A házakban kandallóval fűtenek, melyre radiátorok csatlakoznak, az áram és víz díját feltöltőkártyával lehet megvásárolni a horgászboltban és a közösségi házban. A legkisebb (40 nm) és legnagyobb (80 nm) alapterületű házak nem épültek meg, 50 db 48 nm-es, 20 darab 60 nm-es és 10 darab 70 nm-es házat adtak át.

A szociális lakóparkból Ócsára vezető kerékpárút 400 méter után egy erdőben ér véget, az M5 – mely évtizedek óta ott húzódik – áthághatatlan akadály. Ha valaki a szociális lakóparkból a vasútállomásra szeretne eljutni, a főúton kell tekernie több mint 4 kilométeren át. 

 

Az első házakkal felhúzásával együtt vállalták a kerékpárút megépítését a vasútállomásig - nem valósult meg ez sem ( - az önkormányzat lapít)

A régi telepen máig nincs hálózati víz

A busz Ócsára csak ritkán - van, hogy másfél óránként - jár. Az alsópakonyi városrész nincs kapcsolatban Ócsa infrastruktúrájával, se bolt, se intézmények nem tartoznak a 80 házhoz, pedig 2011-ben még orvosi rendelőt, iskolát, óvodát, sőt bölcsődét és boltot is terveztek.

A helyi boltos szerint „hónap elején többen el szoktak dicsekedni azzal, hogy 30 ezer forintért vásároltak be a Sparban”, de hó végén kölcsönre szorulnak, azaz képtelenek a jövedelem beosztására. 

2014 után egyébként már nem csak a devizahitelesek, hanem elszegényedő családok is beköltözhettek. A 79 házból jelenleg kettő lakatlan, egyikből nemrég költözött Írországba a család. Jelenleg 350 lakó él a telepen, több mint felük kiskorú. Szerződést díjelmaradás miatt 6 hónap után bontanak a lakókkal, ez eddig csak egyszer fordult elő.

A fél év alatt felhúzott telep 1,9 milliárd forintba került. A kivitelezést a Veszprémber Zrt. végezte, melynek igazgatósági tagja Garancsi Mária, Garancsi István testvére. A közvagyonban levő, nem használt lakások felújításával sokkal hatékonyabban és sokkal több családon lehetett volna segíteni, emeli ki a riportban egy szociális szakember.

Forrás: - Élet és Irodalom, valamint HVG

*