Ha az
önkormányzatok azt a pénzt, amit sintérre költenek, állatvédelmi
megelőzésre fordítanák, már rég nem lenne szükség azokra a gyepmesteri
telepekre, amelyek a Balkánt idézik, nem pedig az Európa Uniót…
Lehet viszonylagos felemelkedés, de lehet gazdasági válság:
egy valami alig változott ebben az országban. Ez pedig nem más, mint a
gyepmesteri telepek helyzete. Mintha nem is lenne állatvédelmi törvényünk, ezek
felett a telepek felett megállt az idő. Hogy ez így is maradjon, jó néhány helyen
egyszerűen ezt úgy oldják meg, hogy ember fia be nem teheti a lábát a kétes
hírű intézmény ajtaján. Hogy mi történik, ha valaki a kutyáját keresi? Hát
megáll az intézmény kapuja előtt. Kihoznak neki egyet, esetleg aztán egy másik
kutyát. Ha a kutyák nem azonosak az elveszett ebbel, hát így járt a tulajdonos!
Többé nem látja élve a kutyáját, aki lehet, hogy éppen benn a telepen hallgatja
reménykedve gazdája egyre távolodó hangját.
Jó néhány telep működik úgy, hogy ember fia át nem lépheti a
kapuját. Vajon milyen titkolni valójuk van? Miért nem léphet be az az adózó
állampolgár, akinek az adó forintjából fenn tartják ezeket?
Ilyen telep például a
Gyál is. Sem a kutyáját kereső gazda, sem állatvédő nem teheti be a
lábát a helyi KHT által üzemeltetett telep területére. Hogy mi ennek az oka,
azt a KHT vezetője sem tudja megmondani.
De talán jobb is, ha nem jut be ezekre a helyekre a laikus
ember fia…Mert amit a legtöbb helyen lát, az az érzékenyebb lelkű
embertársainkat bizonyára hosszú hónapokra tenné álmatlanná…
Olyan telepek ezek, amelyek több helyen kimerítik az
állatkínzás fogalmát. Mert míg az állatvédelmi törvény érthetően behatárolja az
állatok tartásának körülményeit, az önkormányzatok gyepmesteri telepei úgy
gondolhatják, rájuk nem vonatkoznak ezek az előírások! Ha a nyugati határszélről indulva teszünk egy
sétát, nem túl nagy dicsőség nekünk a soproni gyepmesteri telep, ahol az
állatok szűk ketrecben várják megmentőiket. Szerencsére azok meg is érkeznek. Igaz,
nem magyarok, hanem az osztrák állatvédők képében, akik nem tudták tovább
elnézni az altatások tömkelegét, és évek óta ők hordják ki a megfigyelési idő
letelte után az ebeket. Már nem
szörnyülködnek, megszokták a látványt. Ám minden bizonnyal őket is sokkolná
hogy mit láthatnak, ha az ország szíve felé lévő gyepmesteri telepekre
autóznának…Nem is kell olyan sokat menniük, mert Várpalotán még ettől is
rosszabb látvány fogadja a betérőket. Nyomorúságos ketreceikben az állatoknak
valódi kínszenvedés a megfigyelési idő letöltése, de legalább itt az új
gyepmester személye révén könnyebb a sorsuk az állatoknak. Itt a helyi
állatvédők igyekeznek maradék lehetőségeket is összeszedve menteni az állatokat
a megfigyelési idő letelte után. Innen nem messze mindössze másfél évvel
ezelőtt sikerült egy vizsgálat során a német juhászkutya fajtamentőknek
bezáratni a zirci gyepmesteri telepet, ahol állatkínzással felérő módon
tartották a befogott kutyákat, ráadásul a 14 napos megfigyelési határidőt sem
tartották be.
 |
| Szemét és állatbefogó csapda - Ócsán a pálya mellett |
Maszekban a legnagyobb buli!
Lehetne sorolni tovább a településeket, de nem lenne
igazságos. Hiszen ott vannak a szerződött vállalkozók eldugott telepei. Azok a
telepek, amelyeken nem járt még ember fia, nemhogy a szakhatóság, hiszen
ezeknek a vállalkozóknak nincsen engedélyük. Valószínűleg megvan annak az oka,
hogy miért dugdossák ennyire ebbefogó telepeiket! Ennek ellenére a legújabb
divat, hogy állatvédőként tüntetik fel magukat és a tevékenységüket a hatóság
és a lakosság előtt. A kóbor ebek befogása
kötelező nyűg ez az önkormányzatok hátán, amitől megpróbálnak a
leggyorsabban megszabadulni. Ha nincs a településnek az ebrendészeti telepet
üzemeltető KHT-ja, pályázatot írnak ki a kóbor kutyák befogására. A kóbor
állatok megfigyelését pontosan humánegészségügyi szempontból csakis az
állategészségügyi hatóság által
engedélyezett és ellenőrzött településen végezhetnék. De hogyan is történik ez
néhány helyen a valóságban? Az önkormányzat ülésén meghallgatják a pályázót.
Nem hogy nem kérik az az eb befogó szakképesítését igazoló dokumentumot, de a telep
szakhatósági engedélyét sem ellenőrzi senki!
Így történhetett meg, hogy a több botrányt és telepe
felszámolását megélő vállalkozóval most ismét szerződést kötöttek települések.
A jegyzőkönyvek tanúsítása szerint bediktálásra elfogadtak egy olyan telephelyet,
ami semmiféle szakhatósági engedéllyel nem rendelkezik! Egyébként erre a telepre pedig egy másik ebbefogó is
hordja az általa befogott kutyákat. Csak éppen a hatóság nem tud arról, hogy ez
a telep létezik, így nem is ellenőrzi.
Arról ugyanis ne álmodjunk, hogy az önkormányzatoktól valaki kimegy ellenőrizni, vajon hová is kerülnek a településükön befogott kutyáik! Az állategészségügy pedig miután nem adott rá engedélyt, nem is tud a létezéséről sem.
Jó biznisz a sintér biznisz!
Már ötven településen gyűjti be az a magán gyepmester azokat
a kutyákat, akinek a telepe rendelkezik engedéllyel. Csak hogy ez a telep
kicsi, a gyepmester pedig azt állítja a pályázati meghallgatások során az
önkormányzatoknak, hogy nála nincsenek altatások! Hogy hová kerülnek a többi
helyről befogott kutyák? Nos, ennek még senki nem nézett utána. Pedig igen
egyszerű lenne a feladat. A településeknek lejelentett befogott kutyaszámot
kellene csak összeegyeztetni a telepi naplóval. Ha ez megtörtént, gyaníthatóan
jó pár hasonló telepen merülnének fel kérdések a kutyák létszámával
kapcsolatosan. A kutyák sorsáról is kaphatnánk némi képet, ha egyszer egy
illetékes venné ahhoz a fáradtságot, hogy az exterminálási napló bejegyzéseit
pedig összevetnék a telepi napló adataival…Az pedig hogy ki, és milyen anyaggal
végzi a „felesleggé” vált állatok kivégzését…Nos ellenőrzés hiányában senki nem
tudhatja…
Mert attól kezdve, hogy az önkormányzat megkötötte a
gyepmesterrel a szerződést, úgy tűnik, már a kutyát sem érdekli a kutyák sorsa!
Pedig nem lehet rossz üzlet az ebbefogó tevékenység!
Településenként száz-kétszázezer forint összegű díjazást kap a gyepmester a
befogott kóbor kutyákért. Ha valaki ezt beszorozza a megbízó települések
számával, több milliós havi bevétel jön ki. Ha ezeket a pénzeket az
önkormányzatok inkább állatvédelmi célokra, megelőzésre (ivartalanítás, chipezés) költenék,
rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra
is ismeretlen a gyepmesteri telepek fogalma) De úgy látszik, az üzlet az üzlet,
és ez fontosabb, mint a kóbor kutyák sorsának humánus megoldása.
(Folytatjuk)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése