2013. június 4., kedd

Emlékezzünk, hogy ne felejtsünk - városvezetés nélkül ( - Trianon kapcsán távol az ellen')

Szeretem ezeket a rendezvényeket. Tudjuk, hogy magunk vagyunk. Statiszták és kivezényeltek nélkül. Igen.
Ez egy önkormányzat mentes hazafias rendezvény volt. Hazafias, mert akik megjelentek azok tiszta szívből jöttek, hazaszeretetből, jóérzésből, kötelezettség nélkül.


Ez így van rendjén. Akik itt voltak, azok így is gondolják. 

A Jobbik, az ócsai Székelykapu Baráti Társaság nem csak személyes képviselettel, egyéni megjelenéssel fejezte ki együttérzését és tiszteletüket a nemzetünk előtt, hanem a szervezett megemlékezés keretében, és az azt követő főhajtással. 


Trianon rettenete és máig érezhető traumája  az elszakítottakban tovább él.  Ócsán számos elszakított részről érkező honfitársunk él. Őket társadalmunk bizalommal fogadja. Oly annyira, hogy még az önkormányzatba is bejuttatta az ebéli bizalom jeléül. Ma ők azok, aki távol maradtak.

De nem csak ők nem érezték szükségét a nemzeti összetartozás kifejezésének, hanem az ócsai társadalmi egyesületek sem érezték ezt annyira méltónak, és lendületesnek, mint a városi vígságot, a dáridózást

Lassan már tudjuk, hogy mi várható el a polgármestertől és a helyettesétől. Ismerjük, hogy milyen eseményekhez és rendezvényekhez adja a nevét, és hol, miként képviseli a várost, aminek első embereként, vezető tisztségviselőjeként megjelenik, arcát adja.  

Így azzal sem mondunk újat, ha azt állítjuk, senki és semmit nem változott. Mert most nem volt számukra fontos a megjelenés, a személyes, vagy a személytelen képviselet. Igaz, ez a nap nem egy bulizós összejövetelről szól. Ez nem egy party.  Itt nem kell tortát szelni és osztani, ezért nem kell sorba állni, és  nincs baráti koccintás.  Ez a nap nem a cimboraságról, hanem a nemzeti összetartozásról az egységről szól. 

Egységről, összefogásról, amitől távol tarja magát a hivatal, az összes önkormányzat által közpénzből támogatott egyesület, akik máskor egymás nyakába lihegve igyekeznek szolgálni egy gazdát. Most a haza és a nemzet érdekében persze, hogy nem mozdulnak. Ez már nem az ő világuk. Ez nem buli. 

Másutt félárbocra eresztik a nemzeti trikolórt, vagy gyászszalagot tűznek rá. Jobb helyeken központi megemlékezést tartanak, hivatalos műsort szerveznek, ahol nem csak a hivatalos személyek, hanem azok is megjelennek, akik számítanak egy város, egy közösség életében. 

Itt Ócsán is így van? Mondhatnám, hogy nem, mert akiknek hivatalból kötelességük az emlékezés, azok erre képtelenek, és nem jelentek meg. De nem így van. Mert aki számít, az megjelent. Ócsaiak egy maréknyi csapata ismét bebizonyította, hogy ez számít.  A tiszteletadás, a tisztesség olyan ritka kincs, ami kevés pedagógusban, szülőben és önkormányzati tisztségviselőben adataik meg oly mértékben, hogy azt egy nemzeti összetartozást kifejező gyásznapon a közösség előtt kifejezzen. Ez a kifejezéstelenség, a szétzilált érzéstelenség nagyon rossz üzenetet fejez ki.  Nem csak a kirekesztett nemzettársaink iránt, hanem a hazával szemben is. 

Úgy látszik Ócsán ma csak a Székelykapu Baráti Társaság és a Jobbik az, akinek fontos a nemzetiség, az állam, az emlékezés, és az összefogás.  


A megemlékezés a Himnusz felcsendülésével indult. A felvezető beszédet Magyar Péter a Jobbik  ócsai alapszervezetének elnöke mondta. Ezt követően Zábrácki László a Jobbik szakpolitikusa tárta fel a múlt sebeit beszédében. Az elhangzottak mentén megjegyezte, hogy nem tudja milyen vezetés van Ócsán, hogy a nemzeti emlékhelyen sem nemzeti zászló, a városban pedig sehol egy a félárbocra vont tricolor. 


(A város valahogy kivonta magát ebből a napból. Elment mellette, mint annyi más mellett. Személytelen számukra az egész, nem is érinti meg őket.)


Ezután Tarnavölgyi Zoltán az ócsai Jobbik alelnöke szólt és szavalt verset az egybegyűlteknek.


Befejezésül a Jobbik és a Székelykapu Baráti Társaság helyezte el koszorúit az emlékhely talapzatán.

A megemlékező rendezvény a Szózat és a Székelyhimnusz hangjaival, s eléneklésével zárult.

Mi, akik ott voltunk, ismét gazdagabbak lettünk egy közösségi élménnyel. 

Mi tudjuk hovatartozásunk. 

*

12 megjegyzés:

  1. érthetetlen, miért maradtak ismét távol azon, akiknek az lenne a dolga, hogy a várost és az önkormányzatot képviseljék! másutt még az egyházi vezetők, a tiszteletesek is megemlékeznek.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom ki hogy van vele, de én még ilyen verset, ilyen előadásban nem hallottam Ócsán! Köszönöm Magyar Péternek!

    VálaszTörlés
  3. vannak akik koszorúznak és vannak akik csajoznak vagy boroznak

    VálaszTörlés
  4. és vannak akik irigykednek és vádaskodnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van. Igazad van. Az emberek irigyek. Szégyenlem, de én is az vagyok. Nekem pl. a közel harminc évnyi házasságom alatt nem sikerült tönkre tennem egy család életét sem. Van akinek ez simán megy, néhány év alatt képes akár két, de inkább három családi fészket is széjjel túrni.
      Ócsa agyáról bővebben, most nem értekeznék.Késő délutánra általában ő már más dimenzióban leledzik.Sajnos rá is irigy vagyok, nem csak a tintázás miatt, hanem a sok "pozitiv" tulajdonsága miatt is.

      Törlés
    2. Csak azt tudnám, mire kellene irigynek lenni.

      Törlés
    3. Miért ne lehetnél irigy, Pénzre van szükségük, kivetnek egy adónemet. Laptop kell, megszavazzák maguknak. Fizetés, a maximumon. Közszolgálat, a minimumon. Hát nem irigylésre méltó?

      Törlés
    4. Irigységről volt szó, nem pofátlanságról

      Törlés
  5. Gondolom a csajozós ember felesége nem irigységből emel szót, a borosé pedig nem boldog, ha turbánban kell visszontlátnia az embert.

    VálaszTörlés
  6. Nincs semmi bizonyitékod,hogy bevolt kötve a feje és hogy boros,vagy menj a rendőrségre feljelentést tenni,mert elárultad Ócsát te hazug blogger és a rajongóid is az a hat hét ember,akik irigyek.Jaj teremtőm akad a szoftwer,sürgős beavatkozást.Nics bizonyíték,nincs bizonyíték kikapcs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fo-lak mi van a Horváth perével?

      Törlés
    2. Nem kevered a Döntivel? Mert őt másodfokon is elítélték!

      Törlés